Anyukámnak fűztem ezt a pici fali „papucs virágtartót”, Judit szakkörén, magyar vesszőből. Az volt Anyu különleges kérése, hogy vízhatlan anyaggal legyen bélelve, hogy ne csorogjon ki belőle a víz.

Törtem rendesen a fejem, hogyan csinálhatnám ezt másképp, minthogy valamilyen műanyag fóliával, geotextíliával bélelem… (A geotextília anyaga általában poliészter vagy polipropilén – ergo műanyag).

Végül arra jutottam, hogy lehet, hogy a méhviasszal bevont juta anyag működhet…
Kukáztam annó néhány naaaaagyon öreg jutazsákot, tele lyukakkal.
No, ezek egyikéből kivágtam a papucsformát és megvarrtam a bélés kis zsákját. (Egyébként ezek a régi jutazsákok nagyon masszívak, sokkal sűrűbben-vastagabban szőttek. Érdemes őket foltozgatni, mert sokkal jobbak, mint amilyeneket a boltokban láttam)
A méhviaszt a piacon szereztem, az egyik mézesnél pont volt egy nagyobb tömb 🙂
A technika végtelenül egyszerű volt: fogtam egy régi fazekat amiben a gyapjút szoktam festeni, megolvasztottam benne egy kis adag méhviaszt majd belemártottam a zsákocskám. A méhviasz gyorsan dermed, ezért néhány perc fazék fölötti száradás után beleformáztam a virágtartóba és úgy hűlt ki teljesen.
És már kész is lettem, geotextil és egyéb műanyagszennyezés nélkül.

Nagyon kíváncsi vagyok a használhatóságára, bízom benne, hogy működni fog. Lehet, hogy néhány évenként újra kell majd mártogatni a zsákot, de elég kevés méhviaszt fogyasztott.

Egyébként mivel nehéz kiszámolni, mennyi méhviaszt kell felmelegíteni, így valószínűleg maradni fog. Ezért magam mellé készítettem egy kis tálkát (pl. kiürült mécsestartó) és a maradékot formába öntöttem, így az sem vész kárba. 🙂

És a virágtartónak egyébként isteni illata van 🙂

****************

„Nincs ennek a problémának technikai megoldása. Akármilyen technikai megoldáshoz fogunk nyúlni, a problémát ki fogjuk terjeszteni….Erről szól az embernek a technikai ismerete: mindig megpróbálja megoldani a megoldhatatlant és gyakorlatilag ezzel fog magára húzni egy lényegesen nagyobb problémát” (Gyulai Iván)

Egykoron a DDT, a műanyag, a teflon, az autó…
Ma az elektromos autó/bicikli/roller, okoskütyük, más rovarirtószerek/növényvédők…

Egykoron minden jó ötletnek tűnt. Egy probléma „megoldásának”.
…
Pontosan nem tudom, hogy ezek a műanyagfóliák hogyan s miért kerültek a talajba, de mindenütt ott vannak a környéken. 🙁 Gyakorlatilag nem lehet eltüntetni/összeszedni, mert ahogy évente művelik a földet, milliószámra bukkannak ki a kisebb-nagyobb fóliadarabok.
Van, amelyik kisujjnagyságú, s van, amelyiket meghúzva, méteres darabot lehet kiszakítani a földből.
Azidőtájt biztos nagyon „jó ötlet”, mondhatni „csoda” volt: megkönnyítette a munkát, nem volt annyi gaz, kényelmesebbé tette az életet… Azt mondták, ez a “fejlődés”.
Akkor valószínűleg „megoldott” egy problémát.
De valójában csinált egy sokkal nagyobbat.

A műanyagszennyezés egyre növekvő és ismeretlen hatású egészségügyi kockázat. A (sokszor ismeretlen) mérgező vegyületek alattomosan ostromolják a szervezetünket. Átjutnak a vér-agygáton, sejthalált és gyulladást okoznak, és ez még csak a kutatások eleje…

Ráadásul (!) nincsenek egyedül: rengeteg napi használatban lévő vegyi anyag segít nekik ebben, amiknek kombinációja és hatása ismeretlen…

A kényelemért becseréltük az egészséget.

Mit tehetek én, átlagember? Mit teszünk mi itthon?
Először is…Csökkentjük a fogyasztást: igyekszünk mindig megkérdezni magunktól: valóban szükségünk van rá?…
Emellett amennyire csak lehet, kerüljük a szintetikus vegyi anyagokat, műanyagokat. Nem használunk kőkemény vegyszereket a háztartás tisztán tartásához (ami „a baktériumok 99%-át elpusztítja”), hiszen az ecet a barátom. Piacra járunk, helyi termelőktől vásárolunk. Nem veszünk zacskóban semmit, hiszen visszük a dobozt/zsákot/üveget. Visszavisszük a termelőknek az üveget. Nem veszünk palackos üdítőket, ásványvizet (úgyis károsak). És így tovább és tovább.

Lehet erre legyinteni, hogy úgyse számít, nem lesz ettől jobb, mert a multik így, a multik úgy, a kormányok így, a kormányok úgy…

De hogy Szathmáry Eörs, evolúcióbiológust idézzem:

„Pesszimista vagyok, de úgy cselekszem, mintha optimista lennék. Mert ha nem csinálunk semmit, akkor a lovak közé dobtuk a gyeplőt. Az, hogyha valaki cselekszik ezeknek az értelmében, akkor előfordulhat, hogy eredménye lesz. Ez kicsit olyan, mint az a vicc, mikor a fickó panaszkodik a Jóistennek, hogy nem nyer a lottón. Állandóan panaszkodik minden héten. Az Úristen ezt megelégeli, és azt mondja: vegyél már egy lottószelvényt is!…
Tehát muszáj lottószelvényt vennünk.”