Álljon itt e kép annak tanúbizonyságaként, hogy sz..ból nem lehet várat építeni. De egy kis kunyhót igen. 😀
Egy fém biciklis kosarat fűztem be (végül csak félig…), de ez a projekt inkább volt idegesítő, semmint kellemes elfoglaltság…
Egyrészt a vessző sem volt a barátom – sajnos korábban csak nagyon vastag (magyar) héjas vesszőket tudtam vásárolni… (Sose sikerült még 80-120-as héjas vesszőt vásárolnom… )
Másrészt nincsen elég hosszú bádogkádam se (ez mindig probléma 🙁 ), tehát a vesszők fele kilógott… Ami nem túl szerencsés, mert a héjas vesszőt napokig kell áztatni.
Harmadrészt az oldalkarók féken tartása sem volt gyerekjátszma, állandóan ide-oda kolbászoltak…
Öröm az ürömben, hogy végül többnyire azokat a vesszőket használtam, amiket tavasszal metszettem a szomszéd faluban 🙂 Bár kicsit azok is vastagok voltak, de legalább felhasználtam őket… Ennél “ökobb” vesszőm nincs 🙂
No mindegy… Kész van a kosár, az a lényeg. 🙂
Mivel a hátsó lámpát a kosár miatt nem tudtam már a nyeregcsőhöz rögzíteni, egy kis darabka cseresznyefa ágat szerkesztettem rá és ahhoz rögzítettem a világítást. Jópofa.
********
Alapvetően nem gondolnánk, de megtanulni bánni a természetes alapanyagokkal óriási SZABADSÁGOT ad.
Ha szükségem van valamire, nem az az első, hogy elmegyek a “lakberendezős” vagy online boltokba. Évek óta nem jártam ilyen helyeken (ennek a pénztárcám is örül).
Ha úgy gondoljuk, hogy tényleg SZÜKSÉGünk van valamire, akkor általában kimegyek a kertbe vesszőt-faágakat mustrálni vagy felmegyek a gyapjakhoz körbenézni és valahogy kifundálom, hogy lehet elkészíteni vásárlás nélkül.
A természetes anyagok megmunkálását évszázadok-évezredek óta ismerjük, még mielőtt a gépek elfeledtették Velünk.
Fel kell ismerni, mennyire értékes tudás ez és micsoda szabadságot ad ez a hétköznapokban… 🙂
