Manapság újra kezdenek teret nyerni a természetes alapanyagokból készült tárgyak, mert egyre többen döbbennek rá, hogy a műanyagok rendkívül mérgezőek nem csak az Élővilágra, hanem ránk is.
Azonban nagyon fontos, hogy a természetes alapanyagokhoz való visszatérés kívánatos, amennyiben (sokkal!) kevesebb vásárlással párosul.
A recept egyszerű: vissza kell vennünk a MENNYISÉGből és ezzel párhuzamosan vissza kell térnünk a MINŐSÉGhez.
Hiszen minden fából készült új termék előállításáért hatalmas árat fizetünk. Hiszen a fa nem csak alapanyag, hanem élőlény, és rengeteg más fajnak ad otthont, búvóhelyet, táplálékot, stb (lásd lent). Éppen ezért amikor fából készítek valamit, igyekszem nem vásárolni faanyagot.
Kukázok, turkálok maradék fák között, leesett/metszett ágakat keresek… Vesszőt metszek…
Az alábbi Mélytengeri kaland (Deep Sea Adventure) játék alkatrészei itthoni faágakból készültek. A lemetszett/lehullott faágakat legtöbbször eltüzelik (sokszor csakúgy, céltalanul, még szalonnát sem sütnek felette), holott nagyon értékes faanyag és nagyon szép használati tárgyakat lehet belőlük készíteni… Még a vékonykákból is 🙂 Ehhez a játékhoz is csak egy kicsi, vékonyabb faág kellett – hiszen egy faág vékonyra felszeletelve sok “minideszkát” kiad! (Sajnos elfelejtettem pontosan feljegyezni, becsléseim szerint kb. 5 cm átmérőjű lehetett az ág és kb. 15-20 cm hosszúságú lehetett).
Részletek:
Bábuk, mezők, hajó: Az ágat felszeleteltem hosszában kb. 1 cm vastagságú “minideszkákra” és utána vágtam ki kézi lombfűrésszel (használatáról itt írtam bővebben) az alkatrészeket. A várttal ellentétben a kis búvárfigurákat sem volt nehéz kivágni 🙂
(Tipp: ha nincs a családban szalagfűrész, érdemes egy helyi asztalostól segítséget kérni, pikk-pakk felszeleteli nekünk az ágakat. Én úgy csináltam régen, hogy több ágat is vittem egyszerre 🙂 )
Még a dobókocka is saját készítés – statisztikailag ellenőriztem azt is, hogy nem “cinkelt” 🙂
Üres mezők: nemezhulladékból (=gyapjú) varrtam
Zsák (tartó): régi kézi szőttesből varrtam és régi gyapjúfonalból, kézi kötélverővel sodortam a húzókáját. A hajó díszítés nemezhulladékból (=gyapjú) készült.
Festés: a mezőket és a bábukat tejfestékkel festettem.
A tejfesték egy biológiailag lebomló, károsanyagoktól mentes, 100%-ban természetes összetevőket tartalmazó festék (mészből, tejfehérjéből, agyagból és természetes színezékekből áll össze). Mivel por formájában kapható, rendkívül jól tárolható és csak annyit kell feloldani vízzel, amennyit éppen elhasználunk.
Kitekintés:
Kevés szomorúbb látvány van a fakitermelésnél, ha az emebr tisztában van azzal, hogy a fa nem csak alapanyag/tüzelő, hanem élőlény, s emellett rengeteg fajnak nyújt támaszt, búvóhelyet, táplálékot, élőhelyet, stb… 🙁
Egy 2019-es brit kutatás összeírta a tölgyfákhoz (Kocsánytalan/Kocsányos tölgy Quercus petraea/robur) kapcsolódó fajokat és kb. 2.300 ismert fajt találtak, ami valamilyen módon használja a tölgyfát. Ebbe a számba tartoznak madarak, mohák, gombák, emlősök, ízeltlábúak… És valószínűleg ez a szám is alulreprezentált.
Tehát amikor kivágunk egy fát, egy kis “miniökoszisztémát” is eltüntetünk. És mivel a fák egymással is kapcsolatban vannak, így a favágás egy erdő életében jóval összetettebb probléma annál, minthogy “néhány fa eltűnik”. És ha még messzebbről nézzük az erdőket fenyegető hatásokat, akkor bekukucskál a klímaváltozás, a különböző vegyi szennyezések (permetezőszerek, műanyagok, egyéb vegyipari trutyik), az idegenhonos fajok behozása, az ökológiai válság stb…. És akkor kirajzolódik egy olyan komplex hálózati rendszer (“Minden mindennel összefügg”), amit nincs kutató/tudós/legokosabb akárki, aki értelmezni tudna. Még úgyse azt, hogy ezen hatásoknak milyen következményei vannak az erdőkre. És akkor nagyon arrogáns módon attól eltekintettünk, hogy mennyi folyamatról/kapcsolatról halvány lila gőzünk sincsen, mert senki sem kutatta soha…
Szumma, sokkal kevesebb fát kellene kivágni, és sokkal több területet kellene visszaadni a természetes folyamatoknak… És ez csak úgy lehetséges, ha változtatunk az életmódunkon, szemléletünkön, értékrendünkön.
Enélkül nem megy. Mert a fogyasztói társadalom (ön)pusztító.
Más értékrend szerint kell élnünk.
Más társadalmi- és gazdasági rendszerben. Más kultúrában. Ez a valódi fenntarthatóság.
