Szuvenír helyett élmény/útinapló
Nyaralásról emlékként sokszor szuvenírt hozunk magunkkal, ám ezek a kis apróságok sokszor nagy utat járnak be és nagy ökológiai lábnyomot hagynak, mire a boltok polcaira kerülnek… Ehelyett készíthetünk inkább útinaplót, melybe évről évre rögzíthetjük a vakáció(k) számunkra fontos és örömteli pillanatait 🙂
Én még kisiskolás voltam, amikor a tavaszi szünet szorgalmi feladata az volt, hogy írjunk naplót a szünetben történtekről. Minden nap gondosan írtam pár mondatot, mit játszottunk a szomszéd pajtásokkal, merre kolbászoltunk a réten, mit hozott a húsvéti nyuszi… A mai napig őrzöm a kis füzetkét és nagyon nagy örömmel olvasgatom, amikor a kezem közé kerül.
Hálás vagyok az akkori osztályfőnöknek, hogy ilyen szorgalmit adott 🙂
Így hát arra gondoltam, hogy a család gyerekeinek egy-egy üres naplóval kedveskedem a nyaraláson. A „feladat” az volt, hogy bármit, ami számukra kedves élmény a nyaraláson, rögzítsék valahogy: lehetett rajzolni, írni, mindkettő… 🙂
Nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz, pedig az volt. Napközben is mondogatták, mit fognak majd belerajzolni aznapra, a délutáni pihenőidő pedig a legmegfelelőbb időszak volt erre. Három gyerek, háromféle nézőponttal látta a nyaralást, kinek ez, kinek az számított élménynek. 🙂
Mintaként megmutattam nekik az enyémet, amit reggelente készítettem. Nekem persze a legnagyobb fantasztikum a tengeri élővilág kukkolása volt, így hát két oldalt is megtöltöttem a megfigyelt fajokkal, azok viselkedésével és amiket olvasgattam róluk…
Amellett, hogy nagy öröm lesz évek múlva visszanézni ezeket a naplókat, szerintem ennek a kis feladatnak más haszna is van:
- Elmélyülés. Köztudott, hogy a gyerekek (és felnőttek) figyelme egyre csökken. Túl sok az inger manapság, mindenki a figyelmünkért küzd… Sok a kütyü, a reklám, plakát, rövid video, és úgy néz ki, hogy ez nincs jó hatással a figyelmünk tartósságára. Viszont az alkotásban való elmélyülés segíthet koncentrációképesség javulásában (és nem csak gyerekeknek).
- Javul a megfigyelőképesség. „Hogy is nézett ki az a hal? Milyen színű, formájú, hány csíkja volt? Mit csinált?…” Ha le szeretnénk rajzolni valamit (még akkor is, ha csak vázlatosan), akkor alaposan meg kell vizslatnunk, hogy is nézett ki… Emellett egy-egy számunkra kedves fajról egyéb információkat gyűjthetünk. Az én kedvenc útikönyvem Farkas János és Németh Szabolcs Az Adriai-tenger élővilága című (rongyosra olvasott) kötete.
Sok érdekesség olvasható az ELTE Etológia Tanszékén működő Alfa Generáció Labor oldalán arról, hogy a digitális eszközök használata hogyan befolyásolja a gyerekek fejlődését:
