A „Tárgyaink ökológiai lábnyoma” foglalkozásomra megalkottam Gyapjú Turcsit – Plüss Turcsi kissé zöldebb gondolkodású unokatestvérét. (Plüss Turcsi egyébként gyerekkoromban az alvókám volt, szóval komoly családi háttére van).

A foglalkozáson alapos nyomozásba kezdtünk: vajon melyik Turcsi hagy nagyobb nyomot a Természetben?

Kérdésekkel bombáztuk őket (szegények nem tudtak megszólalni, de mi nem hagytuk annyiban – nagyító alá tettük őket, cetliket kerestünk….):

– Hol készültél?
– Csomagolás? Szállítás? Fél világ körüli túra egy pipa?
– Ki készített? (és mennyi alvás jutott neki közben?…)
– Miből vagy pontosan?
– Az alapanyag honnan jött? Csak úgy… idepottyant?
– Van rajtad festék? És az miből van?
– Mi lesz veled 10–100 év múlva? Még mindig itt leszel?
– Mikroműanyagok? Igen, azok a kis láthatatlan „ajándékok”, amiket nem kértünk. Vannak?
– És a szelektív hulladékkal mi történik? (spoiler: legtöbbször nem az, amit szeretnénk).

A végére – minden meglepetést mellőzve – kiderült, melyik Turcsi a „zöldebb” választás.
(Spoiler: nem az, amelyik valószínűleg túléli az ükükükunokákat.)

És ami a legfontosabb szakmai visszajelzés volt: a gyerekek szerint Gyapjú Turcsi sokkal cukibb. (Ez ugye minden kutatás legfontosabb mérőszáma.)

Zárásként pedig rájöttünk valamire, ami talán még ennél is nagyobb dolog:
nemcsak az számít, hogy miből van egy holmink…
hanem az is, hogy mennyi van belőle.

(Spoiler: kevesebb Turcsi = boldogabb bolygó. De egy azért kell. Gyapjúból. 🙂 )

****

Fontos! (Igen, most tényleg az.)
A Zöldikén készül egy folyamatosan bővülő térképes oldal, ahol a magyar népi tárgyalkotó kézműveseket gyűjtöm össze.

A térképen megtalálod:
– a hozzád legközelebb eső alkotókat (egyelőre nemezkészítőket)
– az elérhetőségüket
– a weboldalukat
– és még azt is, honnan szerzik az alapanyagot (Mert igen, ez sem mindegy.)

Hogy miért csinálom ezt?
Mert újra meg újra azt látom, hogy emberek, sőt szervezetek is szívesen váltanának természetesebb dolgokra…
csak közben ott állnak a kérdéssel:
„oké… de mégis hol vannak a kézművesek?!”

Hát nem a teszkóban és nem is a temun. 😀

De most már nem kell Indiana Jones-ként felkutatni őket. Ezzel az oldallal ezt az egymásra találást szeretném segíteni:
– a kézműves örül, mert végre nem csak a nagynénje vásárol tőle
– a vásárló örül, mert talált valami nem-műanyag dolgot
– én örülök, mert a Természet is egy kicsit fellélegezhet

Mert minden vásárlás egy döntés.

(Az apróbetűs rész:
Ez persze csak akkor működik, ha közben sokkal kevesebbet is vásárolunk. Az nem fenntarthatóság, hogy ugyanúgy fogyasztunk, pazarlunk, csak minden zöld színű, „zöld” alapanyagból van, és „zöld” energiával készült… Mert maga a fogyasztói társadalom nem fenntartható, ez a nagy helyzet.)