Legidősebb unokaöcsivel közösen terveztünk egy társasjátokt a legkisebbik tesónak 🙂
Kapibarásat természetesen…
A falapot egy helyi magyar asztalos készítette nekem sok évvel ezelőtt. Ha nem lett volna, akkor faágakból készítem, csakúgy, mint a Scrabble-t és a Deep sea adventure-t 🙂
A kis fa kapibarákat és krokikat is kézi lombfűrésszel vágtam ki, csakúgy, mint a csapóajtókat (használatáról itt írtam korábban).
A mintákat pedig beleégettem a fába és akvarellceruzával kifestettem.
A zsákot szokás szerint régi szőttesekből varrtam, a húzókát kézzel sodortam régi gyapjúfonalból. A minta pedig nemezhulladék (=gyapjú).
Mocsári hajsza
A párás, békés dzsungelmocsárban a kapibarák vidáman sütkéreznek egy kis szigeten. De egy kíváncsi kis kapibara túl messzire merészkedik a csapattól…
Egy reccsenés a nádasból.
Egy sárban csúszó farok.
Egy villanó fogsor.Egy éhes kroki kiszúrta.
A kapibara menekülni kezd a kanyargó mocsárösvényen, miközben a kroki hangtalanul siklik utána a vízben. A dzsungel azonban tele van furcsaságokkal: pattogó gombák, láthatatlanná tevő virágok, szerelmes köd, klónozódó krokik…
Ha a kapibara eléri a rejtett csapóajtót a nagy fa tövében, visszajuthat a csapathoz — és a kroki hoppon marad.
De ha a kroki idő előtt utoléri…
