A csomagolás zöldebbé tételét az alábbiak szerint közelítettem meg:
Műanyagzacskók helyett vászonzsákok legyenek, anyagukat tekintve pedig legyenek régi, kézi szőttesből
A zsákokhoz semmiképp sem szerettem volna új anyagot vásárolni, hiszen nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a textilipar az olajipar után a legszennyezőbb iparág a világon. Ezért szereztem a zsákokhoz egy tekercs gyönyörű, régi kézi szőttest, amit egy közelben élő varrónő varázsolt zsákokká. Az én feladatom a madzag és a kis fenyőfa rávarrása kézzel, ami azért elég időigényes… 😀 Utóbbi maradék gyapjúfilcből van (ami egy évtizede itt áll, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy végre lett valami funkciója). Szintén régi hímzőfonallal varrom. Sajnos a piros pamutszalagot vásárolni kellett, sehogy se jutott más megoldás az eszembe (a nemezzsinór idő hiányában nem volt opció).
A régi kézi szőttesek fantasztikus minőségűek, így attól nem kell tartani, hogy ezek idővel megkopnak, kilyukadnak, stb… Már évtizedek óta “készen vannak” és nézzétek milyen csodásak még mindig… 🙂
- A Mikulás zsákok évről évre újrahasználódjanak (szép magyarosan 😀 )
Ahhoz, hogy a Mikulás zsákok valóban környezettudatosak legyenek, annak az (is) a feltétele, hogy visszakerüljenek a faluhoz és évről évre újra lehessen őket használni. (Ha minden évben új textilzsákokat készítenénk, valószínűleg sokkal szennyezőbb lenne, mint az egyszerhasználatos műanyag társa.)Ehhez készítettem a faluba ezt a „Zsákpostát”, ide lehet (kellene) visszahozni a zsákokat szülőknek/gyereknek 🙂 A fa Mikulás fityegőt kb. 5 éve készítettem, maradékfából, tejfestékkel pingáltam (milyen jól tart!) A kosarat pedig még Judit fonta nekem a szekrényünkhöz, most kölcsönadtam a Mikulásnak egy hétre… 🙂
“Hacsak valaki nem tesz az ügyért, komám, akkor semmi sem fog megjavulni, de nem ám!” (Dr. Seuss: Lorax)
