A népi kézműves szak sikeres elvégzéséhez össze kell gyűjteni a két év alatt elkészített tárgyak vázlatait, sablonjait, méreteit, terveit, stb.

Ehhez késztettem ezt a mappát kukázott fából (bezárt étterem étlaptartói), gyapjúból és egy régi elhasználódott mappának a kapcsából. A fedlaphoz a türkmen népek mintakincsét és technikáját használtam.
A türkmeneknél jellemző motívum a kosszarv, ami az újjászületésnek, a természet feltámadásának, körforgásának szimbóluma, és aminek óvó-védő szerepet tulajdonítanak.
A “rácsozás” az életutat jelképezi, a “hullámok” jelentését nem találtam, de az is nagyon gyakori motívum. Nekem a dimbes-dombos táj jut róla az eszembe… Meg az “egyszer fent egyszer lent” .

Továbbá a minta fontos része, hogy az inverze is értelmes, egyenrangú, az egész együtt egységet alkot.
A hímzés extra. 🙂

Szerintem nagyon érdekes, hogy a türkmeneknél a mai napig élnek vándorló pásztoréletmódot folytató csoportok…

Forrás:
Vetró Mihály: A nemezkészítés története – szakmai elmélet, tanulói jegyzet