Tíz éves Keresztfiam sütötte ezt a gyönyörű kovászos aszaltparadicsomos kenyeret és fonta meg a kosarat hozzá (aminek alapja újrafelhasznált falap: egy bezárt étterem étlaptartója volt valaha).

Ő találta ki, hogy ezt az ajándékot szeretné adni születésnapjára az Anyukájának. Élete első kosarát fonta, és a második sortól már egyáltalán nem kellett neki segíteni (a toldásnál sem). A szegést is egyedül csinálta.

Ráadásul annyira büszke volt, hogy ezt Ő csinálta. Alig várta már (és mi is 🙂 ), hogy átadhassa.

Én meg már csak az ötlet felmerüléséért is büszke voltam, és mert és szívesen tanulja meg ezeket. 🙂

****

Alapvetően nem gondolnánk, de megtanulni bánni a természetes alapanyagokkal óriási SZABADSÁGOT ad.

Ha szükségem van valamire, nem az az első, hogy elmegyek a “lakberendezős” vagy online boltokba. Évek óta nem jártam ilyen helyeken. Sőt, sokszor fáért sem megyek a tüzépre, mert lemetszett faágakból/maradékfából is rengeteg használati tárgy elkészíthető (Keresztfiamnak például nagyon tetszik a faágpolc amit készítettem).

Ha tényleg szükségünk van valamire, akkor általában kimegyek a kertbe vesszőt-faágakat mustrálni vagy felmegyek a gyapjakhoz körbenézni. Közben pedig azon gondolkodom, hogyan lehetne elkészíteni belőlük az adott tárgyat…

Legtöbbször rájövök a mikéntjére, mert ezeket a technikákat évszázadok-évezredek óta ismerjük.

Csak újra meg kell tanulni, és felismerni, mennyire értékes tudás ez.

Ennek a szabadságnak a lehetőségét szeretném átadni a kézműves szakkörökön minél több embernek. 🙂