Még októberben voltam egy 3 napos szövő tanfolyamon (teljesen kezdőként), ahol egy 128 éves szövőszéken gyakorolhattam.

Karácsony táján pedig sikerült megvarrnom a szőtteseket és ez a hagyományos kis kenyereszsák az egyik, amit ott készítettem.
Minden egyes sort én szőttem, megfogtam, átdobtam a vetélőt, nyomtam a “miafenét”…
Aztán megvarrtam. Hihetelenül jó érzés kézbe venni.

Szeretem, hogy nagyon sok használati tárgy, ami itthon van, azt én készítettem, fontam-nemezeltem-(most már) szőttem. Egészen másképp tekintek rájuk, funkciójuk és valós értékük van.

Az országban talán egyre több helyen indulnak be alkotóműhelyek/szakkörök, ahol örömmel adják a népi kézművesek a tudást, érdemes látogatni ezeket.