Ez az elszáradt faágból készült kenyérbemetsző penge gyorsan elkészíthető néhány alap szerszámmal. Már több, mint fél éve használatban van az egyik, tökéletesen teszi a dolgát 🙂 Már kettőt is készítettem, egyet itthonra, másikat a Keresztfiamnak, aki szintén elkezdett kovászos kenyeret sütni 🙂

Csupa természetes alapanyag (a tokja is),

semmilyen vegyi ragasztóanyagot nem igényel, hiszen a penge két kis beütött pöcökkel rögzül a fához.

Hozzávalók:

• nyélnek való kis faágacska (én az egyiket a diónk, a másikat a körtefánk elszáradt – de nem korhadt- ágából csináltam)
• apró “pöcökfa” (nálam ez fűzvessző volt) szükséges hozzá
• pici étolaj (én ezzel kentem át a végén)

Eszközök:

• fafűrész
• lombfűrész
  
• faragókés/bicska
• fúró (4-es; előfúráshoz 2-es-3-as)
  
• kalapács
• vonalzó (lyukak kiméréséhez)

Elkészítés:

A faágat egyszerűen méretre fűrészeltem, “meghámoztam”, majd lombfűrésszel 3 cm-es rést fűrészeltem az egyik végébe. Ezután következett a 2 lyuk kifúrása, aminek helyét pontosan ki kellett mérni a pengéhez viszonyítva. Először 2-es fúróval fúrtam ki, majd végül 4-es méretűre tágítottam. 2 kis fűzpöcköt faragram, amik körülbelül ennek a 4-es méretnek feleltek meg. A pöcköt úgy faragtam, hogy a 4-es mérethez képest az egyik vége felé szűküljön nagyon picit a pöcök, hogy be lehessen kalapálni.

A penge behelyezése után, kalapáccsal mindkét pöcköt beütöttem amíg csak tudtam.

Végül a pöckök két kiálló részét lombfűrésszel a nyél színéig lefűrészeltem. Bekentem egy kis étolajjal, hogy kihozza a fa erezetét-színét 🙂

A tok is csupa természetes alapanyagból készült:

• natúr, festetlen gyapjúból nemezeltem
• belsejébe egy bőr hengerpalástot varrtam  (a bőrt sziintén kukáztam :), ez megakadályozza, hogy a penge kikezdje a gyapjút a használat során.
• az akasztója szintén kukázott bőrszál, ezt kilyukasztottam és rávarrtam (kép lent a varrásról)

További képek:

Diófából készült:

Körtefából készült:

********

*AJÁNLÓ*
Olvasok egy nagyon érdekes könyvet, aminek ugyan még csak az első nagyobb fejezetén vagyok túl (a „Boldogtalan majom” címet viseli, ami szerintem rendkívül találó 🙂 ), de már most nagyon tetszik. Ugyanis szépen rendbe és kontextusba teszi mindazokat az apró felismeréseimet, amiket évek óta gyűjtögetek, és mint egy puzzle, kirakja belőlük a nagy képet.
A könyv pedig:
Horváth Balázs: A fenntarthatóság pszichológiája
(Az író, Dr. Horváth Balázs, egyetemi docens a Széchenyi István Egyetem, Környezetmérnöki Tanszéken)
Úgyhogy most biztos lesz néhány idézet az elkövetkező bejegyzésekben, amelyek engem nagyon elgondolkodtattak, hátha mást is elgondolkodtat (és/vagy nekilát a könyvnek 🙂 ).

Íme az első:

„Attól tartok, nem az a kérdés, hogy a természeti népek lehetnek-e boldogok technikai eszközök, könyv, internet, bankszámla nélkül. Hanem az, hogy mi lehetünk-e mindezekkel együtt.”