Kenyér bemetsző penge – száraz diófaágból faragott

Kenyér bemetsző penge – száraz diófaágból faragott

Sokszor azt érzem, a problémagyártás korában élünk. Amit addig észre se vettünk, hogy probléma, abból a rendszer egetrengető problémát ( = kényelmetlenséget) csinál, és természetesen ezen problémáink megoldása pedig minden esetben tádáááá…. egy valami vásárolt termék!
Ezért a Zöldikén szeretnék olyan tárgyakat megmutatni, ami alap kézügyességgel, alap kézi szerszámokkal, a természetes anyagokban rejlő változatosság ismeretével elkészíthetőek.
Mint például ez a kenyér bemetsző is. A probléma jelen esetben, hogy a csupasz penge használata óvatosságot igényel. Ez az óvatosság szerencsére a „Házipékemnél” eddig megvolt, de ha már ilyen kreatív oldalbordával áldotta meg a sors…! Csináltam neki egyet! 😀

Persze, a rendszer alapvető válasza, hogy vegyem meg óccón (sokszor) a világ másik feléről, 2.000 – 12.000 ft-ig mindenféle variáció létezik.
Műanyag, rétegelt fa, kivágott fa, személyre szólóan gravírozott, ilyen-olyan tokokban.
Viszont ha ismerjük az alapvető kézi szerszámokat és használatukat (melyek oktatásáról sajnos egyre inkább megfeledkeznek, talán mert a képernyőt huzogatni hasznosabb tudás) és felveszünk a földről egy elszáradt diófaágat, körülbelül fél óra alatt elkészíthető (a natúr gyapjú tokja egy másik fél).

Megéri a vásárlás a környezetterhelést? Tényleg megéri a világ másik feléről hozni?

/A látszat ellenére a penge is cserélhető: a két kis vesszőpöcök ami tartja, kiüthető (ahogy láttam, ezt csavarral szokták megoldani, de nekem nem volt itthon, és szerintem ez így is működik 🙂 /

U.i.: A lisztes kanálkát egy száraz cseresznyeágból faragtam 🙂

********

*AJÁNLÓ*
Olvasok egy nagyon érdekes könyvet, aminek ugyan még csak az első nagyobb fejezetén vagyok túl (a „Boldogtalan majom” címet viseli, ami szerintem rendkívül találó 🙂 ), de már most nagyon tetszik. Ugyanis szépen rendbe és kontextusba teszi mindazokat az apró felismeréseimet, amiket évek óta gyűjtögetek, és mint egy puzzle, kirakja belőlük a nagy képet.
A könyv pedig:
Horváth Balázs: A fenntarthatóság pszichológiája
(Az író, Dr. Horváth Balázs, egyetemi docens a Széchenyi István Egyetem, Környezetmérnöki Tanszéken)
Úgyhogy most biztos lesz néhány idézet az elkövetkező bejegyzésekben, amelyek engem nagyon elgondolkodtattak, hátha mást is elgondolkodtat (és/vagy nekilát a könyvnek 🙂 ).

Íme az első:

„Attól tartok, nem az a kérdés, hogy a természeti népek lehetnek-e boldogok technikai eszközök, könyv, internet, bankszámla nélkül. Hanem az, hogy mi lehetünk-e mindezekkel együtt.”

Galiba legyen veletek – Szok-szok szalátával! 😀

lenyér bemetsző penge fa nyéllel
lenyér bemetsző penge fa nyéllel
lenyér bemetsző penge fa nyéllel
lenyér bemetsző penge fa nyéllel