Gyapjú leveles bélelt hátáitáska (nemez)

Gyapjú leveles bélelt hátáitáska (nemez)

Ez a hátitáska természetesen birkagyapjúból készült, karton sablonnal.

Belül maradék lenvászon anyaggal béleltem, patentját maradék bőrrel megerősítettem (ami bőrdarabkát még a százhalombattai rendezvényen kaptam a szervezőktől, ezúton is köszönöm nekik a kincset )
A szegéseket gyapjúfonallal roziztam, a szokásos 30 éves magyar fonallal. A természetesen lyukas kavicsot pedig egykoron a tengerparton gyűjtöttem.

Az üreges tárgyak nemezelését eddig mindenhol úgy láttam/tanultam, hogy a megfelelő méretű sablont műanyag habfóliából kell kivágni, amit hatalmas tekercsekben lehet kapni. Mindenki így csinálja (persze csak akiket én ismerek ? ). Nem is csoda, hiszen így tanítják az iskolában.

Kitekintés:

„De hát mindenki így csinálja”
„Ezt így tanultam”
„Mindig is így szoktam”

Ezek a mondatok gyakran elhangzanak a legkülönbözőbb kontextusban. Azonban mikor az ember elkezdi megkérdőjelezni a berögzült szokásait, akkor elkezd rájönni, mennyi mindent lehet másképp csinálni. Mert a legtöbb dolog nincs kőbe vésve. 🙂

Bennem már az első alkalommal felmerült egy kérdés…
A nemez több ezer éve létező ősi textília. Ezzel szemben a műanyagot alig több mint 100 éve találták fel. Habfólia pedig még annál is kevesebb ideje létezik.
Akkor hogy csinálták régen?

Mint megtanultam, ez a fajta nemezkészítés (sablonnal készített üreges tárgy) az északi népek sajátja és régen vászonból, fából vagy papírból készítették a sablonokat, nem habfóliából.
Tada!
Itt a válasz: lehet másképp, lehet műanyag nélkül. Van rá megoldás, csak akarni kell 🙂
Így én bizony a boltban kukázott kartondobozból készítem a sablonjaim itthon, soha nem vásároltam habtekercset.
Akkor miért használ mindenki habfóliát?

Mert az egy picit egyszerűbb. Egy picit kényelmesebb vele dolgozni.
Mint ahogy egyszerűbb letépni a műanyazacskót a boltban ahelyett, hogy mindig hordanánk magunkkal vászonzsákot.
Mint ahogy egyszerűbb bemenni a hűtött-fűtött szupermarketbe és megvásárolni a csomagolt „mindent”, mint kimenni a termelői piacra és megvenni mindazt a saját tárolóinkba a termelőktől és cipelni. Nulla fokban is.
Mint ahogy egyszerűbb megvenni az új ruhát ahelyett, hogy megvarrnánk a régit.
Mint ahogy egyszerűbb megvenni az új elektronikus eszközt, telefont ahelyett, hogy a régit megjavítanánk.
A gond ezekkel a kényelmekkel az, hogy kapiskáljuk már egy ideje: „a kutya a saját farkába harapott”. Ezekért a kényelmekért nagy árat fizetünk, csak kevésbé látványos, mert nem közvetlenül a pénztárcánkból fizetjük. Hanem például az egészségünkkel. 🙁

A nemezelésre visszatérve: a kartont egy picit macerásabb használni (de tényleg csak egy kicsit). De megéri ez a kis macera ha belegondolok, hogy a habfóliának mennyivel szennyezőbb előútja (és utóélete) van a boltban kukázott kartonlaphoz képest.

Amikor eljutok addig (remélhetőleg nem olyan sokára), hogy taníthassam is a nemezelést, én bizony kartonnal fogom tanítani az üreges tárgyak készítését… 🙂
Aminek az (is) lesz a következménye, hogy mindenütt felismerik majd a tanítványaim…

Végül, de nem utolsósorban:
Ha változtatni szeretnénk a világ folyásán, akkor bizony először magunkban kell megváltoznunk. 🙂
Egyre többen vagyunk és ez jó 🙂

gyapju leveles hatitaska
gyapju leveles hatitaska
gyapju leveles hatitaska
gyapju leveles hatitaska
gyapju leveles hatitaska
gyapju leveles hatitaska