A széncinegék az utóbbi 10 évemben végig kísértek a kutatómunkában. Ennek a nagyobb fejezetnek nemrég vége lett, aminek emlékére készítettem gyapjúból ezt a kis „szerencsehozó” kitűzőt magamnak.

Nincsen sok csecse-becsém (egy kezemen meg tudom számolni ezeket), de ez nagyon kedves a számomra, mert emlékeztet rá, mennyi kitartás is van bennem… 🙂

Nos, szükség is van erre a kitartásra, mert az út, amit választottam egyrészt nem hétköznapi, másrészt nem kikövezett, harmadrészt pedig szembemegy az árral…

De mit csinál az ember biológusként, ha azt látja, hogy ember által soha nem látott ütemben pusztul ÉS szennyeződik a Természet „fejlődés” címszó alatt?

Hogy a „Zöld átállás”, „Környezetbarát termék” megnevezések mögött legtöbbször csak gazdasági érdekek vannak és köze nincs a valódi probléma megoldásához, mert a probléma a rendszer maga?…

Hogy mit csinál?…

Először is alaposan magába néz… 🙂

*****

Idézet dr. Gyulai Ivántól:

„Az ember rájön arra, hogy az a mit korábban pénzért szerzett meg és ami pénzért én robotoltam, azért én nem nyertem boldogságot. Most viszont nekem nem kell ahhoz pénzt keresek, hogy megtermeljem magamnak az élelmet, de nem csak az élelmet, hanem és azt a jó érzést –nevezzük ezt boldogságnak- ami azzal jár, hogy én képes voltam erre. És szerintem az embereknek ide kellene visszatalálni. Egy teljesebb, és egyébként anyagi értelemben vett sokkal de sokkal szerényebb élethez.”

A teljes riport:

 https://www.youtube.com/watch?v=XGM7av4mGLs