Ha unjuk már a lámpáskészítést Márton-napon, ez a fa liba szuper alternatíva lehet akár otthoni gyerekfoglalkozásnak is. 🙂
Kisebbeknek már a pingálása is elég program, a nagyobbak viszont fonhatnak, varrhatnak, akár fel is öltöztethetik. Sőt, lehet tovább is menni, akár kis tarisznyát is varrhatnak neki! Kinek mennyi türelme/kedve van hozzá… 🙂
Ráadásul teljesen zöld kézműves program is lehet, ha a hozzávalókra nagy gondot fordítunk. Ehhez a libához nem vásároltam semmit 🙂
Kézműves foglalkolzást tartani (akár saját gyermekünknek, akár csoportoknak) kis ökológiai lábnyommal nem egyszerű. Amint alapanyagot kell vásárolnunk, máris fennál az adott anyag lábnyoma. Még akkor is ha természetes alapanyagokat választunk ez igen nagy lehet 🙁 Ha ezt a kis libát nézzük, ehhez kell például fa. A fát valahol kivágják, elszállítják egy üzembe, feldolgozzák, elkészítik az alapanyagot, csomagolják, majd elszállítják a boltokba…. És ez csak az egyik alapanyagunk útja hozzánk. Akkor mit tehetünk, hogy egy foglalkozás zöld legyen? Ahelyett, hogy vásárolnánk, amit csak tudunk, csináljuk magunk! Kukázzunk, keressünk a kertben, szomszédoknál, ismerősöknél, gondolkodjunk kreatívan… 🙂 Mindenképp mellőzzük a csillámokat, műanyag fityegőket-gombokat, ragasztókat stb., kizárólag természetes alapanyagokat használjunk. Ez már önmagában is sokkal jobb, hiszen elbomlik, ellentétben a műanyagokkal, ami évszázadokig szennyezi a természetet (és minket). A festék esetében – ami egy kritikus pont – használjunk tejfestéket! A tejfesték egy biológiailag lebomló (komposztálható is!), károsanyagoktól mentes, 100%-ban természetes összetevőket tartalmazó festék (mészből, tejfehérjéből, agyagból és természetes színezékekből áll össze). Persze ezt is külföldről hozzák , viszont por formában kapható (vízzel kell higítani), ezért nem szárad be, nagyon sokáig elég és csak annyit használunk amennyire szükségünk van.
A liba kukázott, maradék fából készült és tejfestékkel festettem le. A szeme és lábfeje maradék nemezelt gyapjú – amit én készítettem korábban magyar gyapjúból. A lába gyapjúfonalból font, ami egy magyar szövőüzem kb 30 éves maradék raktárkészletének utolsó darabjai közül való. A szárnya egy kis fagombbal van odavarrva, hogy mozgatható legyen. Ez volt itthon még, de ha nincs, remek megoldás egy vékonyabb ágból fűrészelni egy korongot és vékony fúróval 2 helyen átfúrni. A haja maradék gyapjúfonal, ami egy lyukon van átfűzve, majd odakötözve. A csőrt és a szemeket csirízzel lehet odaragasztani, vagy ha lyukakat fúrunk a liba testébe (hasonlóan a lábhoz), akkor oda is lehet varrni 🙂
Elkészíŧése pofon egyszerű!
1.) A fára rajzoljunk egy kugli formát, majd fűrésszel vágjuk ki (dekopír fűrésszel gyors, de kézi lombfűrésszel is ki lehet).
2) Fúrjuk ki a lyukakat a lábaknak (nagyobb, 5-ös heggyel) és a fejen a hajnak (itt figyeljünk, hogy a fúrót sréhan tartsuk és hátuljára lyukadjunk ki a fának). Ha a szemet és a csőrt is varrjuk, akkor kisebb fúróheggyel azoknak is fúrjunk lyukakat.3) Csiszoljuk le őket csiszolópapírral
4) A szárnakat vágjuk le a testről, majd azokat is csiszoljuk meg. Csőrt is vágjunk egy vékonyabb maradék fáboűól 🙂 És kész is az alap!A gyerekfoglalkozáson készült libák sajnos vízfestékkel készültek (nincs egyelőre tejfestékünk, de remélem egyszer eljutunk ide 🙂 ), viszont nagyon mókásak lettek.