Az Új Évben kicsit rendszerezni szerettem volna a “spájzot”, és ahhoz készítettem ezeket a fa “címkéket” mogyoró ágacskából és kenderzsinegből. Hogy a szöget is elkerüljem, a polcokba fúrtam egy kis lyukat, abba vessző darabkákat kalapáltam és ráakasztottam őket. 🙂
Olyan egyszerű, mégis szerintem kedves. 🙂
És nem utolósorban végre tudom, mi hol van…
**********
Néhány évvel ezelőtt találkoztam a minimalizmus, azaz az önkéntes egyszerűség irányzatával, ami remekül illeszkedett Természetközpontú szemléletemhez.
A minimalizmus fő alapelve, hogy ne vegyél olyat, amire nincsen szükséged. Eleinte természetesen minden szükségesnek tűnik (és nagyon meggyőzően tűnik annak 🙂 ), de idővel rájöttünk, hogy a legtöbbször csupán ügyes marketingfogás az, ami egy tárgyat szükségesnek állít be. Azt is megfigyeltük, hogyha “alszunk egy tárgyra” néhányat, már el is feledjük mi volt “annyira fenemód szükséges”.
Teljesen elhagytuk az impulzív vásárlást.
Ezután fokozatosan elkezdtük leegyszerűsíteni a háztartást is és a legtöbb nem-használt holminkat elajádnékoztuk a helyi “Fogd és vidd” és “Csere-bere” napokon. Mivel ekkorra már a minimalizmus a hétköznapi életünk része volt, nem az történt, hogy elajándékoztunk egy adag holmit és helyette más haszontalanságokkal telepakoltuk az Otthonunk. Hanem szépen kezdett szellősödni az Életterünk. És ez nagyon tetszett 🙂
A helyi “Fogd és vidd” és “Csere-bere” napokkal kapcsolatban két kedves történetem is van:
1) Több ruhámat sokszor viszontlátom a barátaimon. Köztük van egy olyan színes polár pulóver, amit gyerekként rengeteget hordtam ősszel és tavasszal (még fotó is van róla 🙂 ), de már évek óta csak dohosodott a szekrényben. A barátnőm viszont annyira szereti, hogy még külföldre költözéskor is magával vitte…:) Sőt mi több, mesélte, hogy a barátai kérdezték, honnan van ez az egyedi pulóvere, mert annyira hipszteres (kb. 25 éves a pulóver… 😀 )
A másik történet a legutóbbi piachoz kötődik, ahol az egyik árus odalépett hozzám és nagy örömmel mesélte, hogy mennyire imádja a cipőt, amit a portékáim között talált, azóta is napi használatban van, mert mindig abban viszi a kutyáját sétálni. Hálaképpen kaptam egy üveg általa készített levendulaszörpöt… 🙂
Idejét sem tudom, mikor jártam utoljára bútor/lakberendező áruházakban.
Imádom, hogy a házban bárhova nézek, a saját kezem munkáit látom: egy fonott kosár itt, egy kis fa cimke ott, egy faágból készült könyvespolc amott… Ahol csak lehet, mindenütt csakis természetes alapanyagok 🙂