„A fenntartható karácsony nem lemondás, hanem visszatérés a lényeghez… ”

Ez lett annak a kirakatnak a mottója, amelyhez a képen látható darabokat is alkottam. A Természet ajándékaiból Karácsonyi hangulat.

Mert ami nekünk ünnep, az nem szabadna, hogy gyászos időszak legyen az Élővilágnak. 🙁

Az egész ötlet onnan indult, hogy bő másfél hónapja betértem egy üzletbe (igen, néha betévedek én is… főképp elrettenni 🙂 ).

Mit láttam? Végtelen sorokban karácsonyi hangulatkeltő biringyókat (ezt a szót most találtam ki).
Műanyag, fa, kerámia, még több műanyag, csillivilli biringyó, világító biringyó, télapós, hóemberes, kis kunyhó, nagy kunyhó… minden, amit csak el lehet képzelni. 

Érdekes világot élünk: advent idején sokszor már csak rohanunk boltról boltra, mert a reklámok azt sugallják, hogy vásárlás nélkül nincs se szeretet, se boldogság, se karácsonyi hangulat… Pedig dehogynem! 🙂 Sőt! Ha ezt elengedjük, akkor lesz igazán meghitt az Ünnep.

Hazajöttem (természetesen semmit sem vettem 🙂 ), leültem az Öreg TölgyHölgy alá, és arra gondoltam: az ünnepek közeledtével szeretném megmutatni a kőszegi kirakatban, hogy természetes, akár otthon is fellelhető alapanyagokból legalább olyan – ha nem sokkal meghittebb – karácsonyi hangulatot lehet teremteni, mint a bolti csillogó biringyókkal. 

Ehhez a kiállításhoz készítettem az itt látható alternatív karácsonyfát, és koszorút vesszőből.

Megjegyzés: Nálunk nincsen semmilyen “egész” fenyő, se földlabdás, se vágott, se műanyag. Mert szerintem egyik se kifejezetten környezettudatos 🙂 Ami van: saját gyűjtésű vesszőből font “fenyőfa”, amit néhány fenyőággal vagy épp rozmaringgal, csipkebogyóval és dióval díszítünk. Ez évről évre elővehető 🙂
Vágott? A vágott fenyőfák ellenzőinek leggyakrabban azt szokták mondani, hogy “de hát akkor mi lesz a fenyőfaárusokkal”? Természetesen nem elvenni kell a megélhetést, hanem megváltoztatni. Én látok egy olyan világot, ahol akár azért is kaphatna valaki pénzt, mert hagyja a természetet működni. Hagyja a természetes vegetációt a fenyőültetvény helyén.
Műanyag? Ez minden közül a legrosszabb. Nincs érthető oka, hogy ez létezik. Több száz évig szennyez, beláthatatélan hatása van az Élővilágra – és Ránk
Földlabdás fenyő? Ők pedig a legtöbb esetben szintén elszáradnak – de legalább több évig élnek és használják őket “karácsonyfának”. Persze van amelyikük túlél és nagy fenyő lesz belőle, de ő sem a természetes élőhelyén éli életét és nem is addig amíg élne (mivel kivágják, ha túl nagyra nő vagy ha útban van).

A fenyőágakat, a diókat és a csipkebogyókat egyszerűen a vesszők közé bújtattam, így semmit sem kellett ragasztanom. (Megjegyzés: a dió „popójába” drótot lehet szúrni, így ragasztó nélkül is rögzíthető – ezt a trükköt most tanultam a szomszédtól )

Ami még különlegesebbé teszi ezeket a darabokat: a vesszők drága barátnőm, Bogi kertjéből származnak. Ő tavaly gondosan lemetszette, előválogatta és szép kévékbe kötötte. Én itthon tovább osztályoztam, és egy részüket betettem az esőcsatornámba punnyadni ( = a házi vesszőáztatómba).

Érdekesség: egy kiskosár megfonása után bennhagytam a maradék vesszőt a csatornában, így legalább egy hónapig ázott és többször be is fagyott. Már-már azt hittem, kampec nekik, biztos elrothadtak… de tettem egy próbát, és elkezdtem fűzni a koszorút és a karácsonyfát.
Óriási meglepetésemre álomszerű volt a vesszővel dolgozni: nem törtek, nem hasadtak, a héjuk sem hántolódott le fűzés közben…

Úgyhogy ezentúl a héjas vesszőket bizony egy hónapig fogom rottyasztani fűzés előtt…. 

Mindig tanul az ember valami újat…

******** KÉSZÍTÉS**********

A fenyőfa elkészítéséhez fa sablont használtam (újrafelhasznált fából, ami korábban egy bezárt étterem étlaptartója volt).Ennek a kis fának a sablonja ~ 20 cm átmérőjű. Ezután körben kifúrtam a karóknak a helyét (azt hiszem 5-ös fúróheggyel, de ez függ attól, hogy milyen vastag vessződ van):

A karókat behelyezzük a lyukakba (vastag vége aluk) úgy, hogy kilógjon alul egy jó arasznyi. Annyinak kell legalább kilógnia, hogy az alját le tudjuk szegni (én kettő előtt egy mögött lépésritmussal szegtem le, de az egy előtt egy mögött ritmus is teljesen jó). Aztán hármas gyűrűvel elkezdjük kifonni. 

Ha alulról kezdjük el fonni a fát, akkor azt kell elfogadnunk, hogy a fenyőfa csúcsát nem tudjuk teljesen befonni. Erre az egyik alternatíva, hogy az utolsó szálat felfuttatjuk a csúcsra és akkor nem üreges teljesen 🙂 Ha mégis teljesen befont fát szeretnénk, akkor nem sablonnal kell fonni, hanem úgy, mint a lámpabúrákat: a csúcsuktól kezdve.

Szerintem nagyon kedves a végeredmény: